A roncsprémium az új gépkocsik iránti hazai keresletet hivatott élénkíteni. A lakosság körében népszerű intézkedés pozitív hatásait többen is vitatják.
A lényege, hogy a roncstelepen leadott használt autót „beszámítva” az állam kifizeti az újonnan vásárolt autó árának egy nem csekély részét, így ösztönözve az autótulajdonosokat arra, hogy kihasználva ezt a számukra kétségkívül kedvező lehetőséget újra cseréljék autójukat.
Az intézkedés kritikusai szerint a belső kereslet élénkítése minimális hatással van a túlnyomórészt kivitelre termelő autógyártásra. 2007-ben az autóipar 13,9 milliárd eurós árbevételének 82%-a, 11,4 milliárd euró származott az exportból. Ráadásul nem csupán a hazai gyártású autókra vonatkozott a roncsprémium, hanem az összes Szlovákiában forgalmazott márkára. Bár a roncsprémium első fordulója alatt a Kia újra nyolcórás műszakban működött, a szlovák roncsprémium leginkább a Szlovákiában évek óta legnépszerűbb Škoda forgalmát növelte. A hasonló németországi intézkedés viszont a szlovák autóiparra volt kedvező hatással: a nagy német piacon nőtt a Szlovákiában gyártott autók iránti kereslet. A roncsprémium elleni másik leggyakoribb érv, hogy azokat is autócserére ösztönözte, akik ezt csak a következő években tervezték, és emiatt a jövőbeli keresletben várható kiesés; illetve azokat is, akik nem terveztek autócserét, de megragadva az alkalmat mégis megtették, elköltve a megtakarításaikat.