Valós megoldás?

A roncsprémium nem oldotta volna meg hazánkban sem hosszabb távon az eladások fellendítését, csupán átmeneti gyógyírként szolgált volna.

Valószínűleg a legjobb megoldás az lenne, ha egy arany középutat találnánk a jelenleg rapszodikus piacon. Ehhez először is a célkitűzéseken kéne változtatni. Nem baj, ha nem bővül állandóan a piac, hisz láttuk, mire jutunk azzal, ha forszírozott kedvezményekkel erőltetik a fogyasztókra a járműveket. Ezek a célkitűzések természetesen sokszor a konstruktőrök központjából érkeznek, és a magyar leányvállalat kénytelen megtenni mindent annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Talán alaposabban meg kéne ismerni az egyes célországok piacait és változtatni kell mindenképp a fogyasztók mentalitásán is. A tudatosabb vásárlók nem feltétlenül veszélyeztetik egy iparág jövőjét. Fontos még beépíteni a vevők mentalitásába a környezettudatosságot, hiszen az itthoni fogyasztók nem nagyon tekintik szempontnak egy jármű kibocsátási tulajdonságait a vásárláskor, pedig tőlünk nyugatabbra igenis fontosak ezek az elvek, elég, ha megemlítem a francia posta elektromos Berlingo beszerzéseit. Ennek oka, hogy hazánkban az állam semmilyen támogatást nem ad azok számára, akik környezetkímélőbb járművet választanak. Más tagállamokban kategóriákra osztják fel a járműveket a kibocsátás alapján Ezzel szorosan összefügg, hogy a természet óvására pénzt kell fordítani, itt jön a képbe a harmadik tényező, a finanszírozás. A jelenlegi hitelpiac szigorúnak mondható, ám nem szabad átlendülni a ló másik oldalára. A fogyasztóknak hozzá kell jutniuk a kellő forrásokhoz, hogy meg tudják venni a járműveket. Azonban a múlt tendenciája sem megoldás, a könnyen hozzáférhető, hosszú futamidejű kölcsönökkel.