A világgazdasági válság hatására a német kormány elsőként vezette be a környezetvédelmi szempontból kétséges hatású, használt autónként 2.500 euró nagyságú roncsprémiumot.
Ez nem volt más, mint állami eszközökkel történő keresletélénkítés, melyet a Spiegel az ökonómia és az ökológia szerencsés összekapcsolásának nevezett. Ennek mintájára a franciák az új kocsi árának 20%-át számították be a régi autóért és az összeget fele-fele arányban viselte az állam és az autó forgalmazója. Olaszországban 1.500 eurót számítottak be a 10 évnél idősebb autók áráért. Mind a francia, mind az olasz intézkedés csak a hazai gyártmányú autókra vonatkozott, s ez – mint emlékszünk rá – nagy vihart kavart a válság hatására megjelenő nemzeti protekcionizmusok miatt.
2009 augusztusában a Spiegel már nem volt olyan lelkes a roncsprémiumot illetően. Címlapján egy, a pénzkötegek súlya alatt ronccsá vált autót ábrázolt, s az intézkedést „szubvenció-orgiának” nevezte. Az intézkedés környezetvédő ellenzői elsősorban arra hivatkoztak, hogy feleslegessé válik a „dobd-el-társadalmak” kritikája, ha a még használható autók tömeges eldobására késztet az ösztönző rendszer. Azonban érdekes módon Ulrich Höpfner, a heidelbergi energia- és klímakutató intézet igazgatója megvédte az intézkedést. A környezetterhelés módszertanának kidolgozásában élenjáró intézet értékelése szerint igaz ugyan, hogy egyrészt érték semmisül meg, de a roncsprémium több hasznot hoz a környezetnek, mint amennyi kárt okoz. A csere hatására 2009 első félévében 85%-kal több kisautót vásároltak. 2008-ban átlagosan 167 gramm/km széndioxid-kibocsátású autókat gyártottak; 2009-ben ez az érték 155 grammra csökkent. 1995-ben egy Volkswagen Golf gyártása során annyi energiát használtak fel, aminek a CO2-kibocsátása 1500 liter benzin elégetése során keletkezik. Ha valaki kocsiját teljes elhasználódása előtt eldobja, az valójában annak az energiának az egy részét fecsérli el, amibe a gyártása került. Ugyanakkor az új kocsi kevesebb benzint fogyaszt, és ezáltal az eldobott jármű által megtestesített érték általában az új egy éves használata során megtérül. Egyes vélemények szerint azonban az intézkedés hatásai koránt sem tekintendők ennyire kedvezőnek. Egyrészt a támogatás tovább ösztönzi az autóhasználatot és az azzal járó környezetszennyezést. Másrészt egyéb intézkedésekkel (például megfelelő adó, díjak kivetésével az autózásra, illetve a tömegközlekedés fejlesztésével) sokkal költséghatékonyabb módon lehetne ugyanazt a környezetvédelmi eredményt elérni.